Rövid életrajza

2018. okt. 10.


Benczúr Gyula festménye

Wekerle Sándor 1848-1921

Magyarország első polgári származású, háromszoros miniszterelnöke, jogász, képviselő, kiváló országgyűlési szónok, pénzügyi szakember, politikusi pályája alatt számos kormányzati, miniszteri megbízatás betöltője. 1914-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Saját erejéből és tehetségéből küzdötte fel magát a legmagasabb politikai tisztségekig, amely a maga korában különleges és ritka eredmény volt. Pénzügyi-közgazdasági tehetségét, szakmai és politikusi teljesítményét saját korában Európa-szerte elismerték.

1848. november 14-én Móron született, apja Lamberg gróf jószágigazgatója volt. A szülői házban láthatta és tanulhatta meg a gondos, tisztességes és szakszerű gazdálkodási szemlélet  alapjait. Székesfehérváron a Ciszterci Szent István Gimnáziumban tanult kiváló eredménnyel, majd Pesten szerzett jogi diplomát.  Rövid külföldi tanulmányútját követően 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, szakmai tudásának és tehetségének köszönhetően folyamatosan előrelépve a hivatali ranglétrán, 1877-ben kötött házasságot parnói Molnár Gizellával, a frigyből 2 fia - Sándor és Géza - született.

1886-tól államtitkári kinevezést kapott, majd a Tisza-kormányban 1889-től pénzügyminiszter lett, ő szervezte át a pénzügyi igazgatást, vezette be a cukor-, szesz- és fogyasztási adót és a dohányjövedéket. 1892 és 1895 közötti első kormányelnöksége idején intézkedéseivel megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és az aranyvalutára való áttérés feltételeit. Nevéhez fűződik a felekezetek egyenlő jogállását szabályozó törvények kidolgozása, a kötelező polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés és a vallás szabad gyakorlata bevezetése. Történelmi tette volt 1894-ben az uralkodó Ferenc József tiltásával szembe szállva Kossuth Lajos méltó temetésének budapesti megszervezése. Ebben az időszakban több magyar város is díszpolgárává választotta.

1906 és 1910 közötti második miniszterelnöksége alatt előremutató törvények születtek az ipar fejlesztéséről, a munkásbiztosításról és újabb adóreformokat léptetett életbe. 1896 és 1918 között az Országos Ipartanács elnöki tisztét is betöltötte, szerepet vállalva az ország iparának, vasúthálózatának fejlesztésében. A Közmunkatanács elnökeként ő indította el a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építését, amelyet később Wekerletelepként róla neveztek el.

Harmadik miniszterelnöki megbízatására az I. világháború végén került sor, 1917 nyarától 1918. október 31-ig vezette a kormányt, de a háború elvesztését, a Monarchia felbomlását minden erőfeszítése ellenére sem tudta megakadályozni. A Tanácsköztársaság idején internálták és túszként tartották fogva. 1919 után egy ideig a Közművelődési Tanács, majd az Országos Pénzügyi tanács elnöke volt. E tisztségében kidolgozott előremutató gazdasági elképzeléseit halála után a Bethlen-kormány valósította meg. 

1921. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. Móron 1990-től az egyik főutca, 2002-től a szabadidőközpont viseli nevét és 2011-től itt áll nagy megbecsülésnek örvendő köztéri emlékműve. 2014-ben avatták fel a Lamberg-kastély földszintjén a Wekerle kiállítást, amelyben a nagy politikus után megmaradt levéltári anyagok, életrajzi és kortörténeti tablók láthatók.

Wekerle Sándor életútja és életműve alapján szülővárosa és Magyarország büszkesége, példamutató történelmi személyisége,

A Wikipedián közzétett  bővebb életrajza itt olvasható: Wekerle Sándor (miniszterelnök)